Ságföldről
Ságföld a Hófödte-hegycsúcsoktól nyugatra terül el. A hegyekről érkező Ság-folyó szeli ketté, folyóközzé téve az országot. Árterek s mocsarak, holtágak és tavak tarkítják jelentős részét, kivéve az ország keleti szélén, ahol a Lärthoni-dombság nyúlik végig északról déli irányban, határt képezve a Nagy-erdő északi részéig, ahol keletnek fordul, hogy megpihenjen Galmär büszke fokán.
Ságföldet az emberek Első dinasztiájának idején csatolták Närlonhoz. Ám a viszálykodások miatt hamar, Echtemor uralkodása alatt leszakadt a közép-eregoni királyságról. Uruk ekkor Karleon volt, kit a närloni utókor csak a „balga vaskalaposként” emlegetett. A gúnynév használatát Eorm närloni király törte meg, a Második Nagy Háborúról szóló krónikájában Karleont már átvert vagy becsapott királyként említ meg. Närlon háromfelé szakadásáról lesz még szó, ott mi is inkább átvert királyként hivatkozunk majd rá.
Ságföld kezdetben mezőgazdasági terület volt, mondhatni Närlon éléstára. A kevésbé nemes emberek otthona. Földművesek, kézművesek és kereskedők hazája. A mezőgazdasági tevékenységek mellett Närlon itt bonyolította le Romeliol-erdejével a kereskedelmet.
Az országnak gyenge volt a közbiztonsága. Az emberi szív mulandósága először a gyengéket ragadta magával. Bandákba verődött útonállók kapákkal s kaszákkal felfegyverkezve gyakran megtámadták az utazó karavánokat vagy a parasztok tanyáit, a gyors meggazdagodás reményében. A helytartó tanács Närlon királyának jóváhagyásával próbálta fenntartani a rendet és a fegyelmet, több-kevesebb sikerrel. A närloni hadsereg ezekben az időkben alapozta meg későbbi nagyságát és erejét. Närlon felfedezői már javában a déli sivatagok homokját taposták, mire a kereskedők és kézművesek városokba tömörültek. A földműveseket pedig várurak védték. Ekkor épült a Ság-folyó legnagyobb zúgójánál Märboth, Ságföld fővárosa. A közbiztonság azonban ezek után sem javult számottevően. Így Ságföld a tolvajok, kereskedők és a tivornyák hazájaként is ismert, mind a mai napig.
A Hófödte-hegycsúcsok árnyékában elterülő ország számára azonban a vágy jelentette az igazi gondot. Az embereket mindig is vonzotta ez a titokzatos hegység, annak ellenére, hogy a tündék és Altorak óva intették őket a hegyen való átkeléstől. Karleon még ifjú korában, egy csapattal titokban átkelt Härboth hágóján és benyomult a hegyekbe. Oldalán az akkor még szintén fiatal tünde barátjával, Avenorral. Nem jutottak túl messzire, de eltervezte, hogy ha király lesz, több hadjáratot is indít a Hófödte-hegycsúcsok felé. Ekkora már kezdett kiéleződni Närlon és a két ember uradalom közötti ellentét. Echtemor tanácsban próbálta meg rendezni a tartományok közötti feszültséget, de mint azt tudjuk, ennek háború lett a vége. Karleon, a büszke átvert király el nem ismert függetlenségét valójában kihasználta és rengeteg csapatot küldött át Härboth hágóján. A legtöbbje azonban ázva-fázva kullogott haza vagy vissza se tért, eltűnt. Az átvert király halált követően az ország a polgárháború szélére taszítódott, a ságföldi királyi tanács ezt megelőzni próbálva úgy döntött, hogy bevonja a népet is a politikába. Ezt követően egészen Fengol haláláig Ságföldön választották a királyt, akinek halála után újat választottak. Ekkor következett a hadurak kora, akik mind arról álmodtak, hogy leigázzák Närlont és a helyére Ságföldet állítják, ám trón helyett gyakran kötelet kaptak a nyakukba. Ezekben az időkben jelent meg a Hófödte-hegycsúcsok népe, a törpök, akik természetüknél fogva szívós harcosok, erőskezű kovácsok és bányamunkások voltak. Ságföld nem akart új ellenséget szerezni, ezért nem küldött több kincsvadász csapatot át a hágón.
Avenor Karleon halála után hamar eltűnt, mivel a hadúr királyok osztották a déli emberek nézeteit a tündékkel kapcsolatban, reménykedve, hogy szövetségre lépnek velük Närlon ellen, ez azonban sosem történt meg. A déli emberek vonalai hamar megszakadtak, magjuk pedig nyomtalanul eltűnt Altorak-földjéről, emlékük pedig majdhogynem feledésbe merült. Avenort eltűnése után árulónak kiáltották ki. Ságföld sokáig azt hitte, hogy Närlonnal lépett szövetségre. Majd félévszázadon keresztül éltek ebben a hitben.
A háború során mind a két fél kimerült, tartalékaik végén jártak. Háromszáz évnyi háborúskodás volt a hátuk mögött. Ekkor närloni követek érkeztek Märboth városába, Ferthol király csarnokába, hogy tárgyaljanak a békekötésről. Ennek oka a régmúlt egy elfeledett, halottnak hitt alakja volt, Avenor. A követek azt állították, hogy Eregon erdejének nyugati részében – a mai Gorthähultban – felépített egy Avenbarg nevű erődöt. Romeliol-erdejét pedig megfeketítette és sötét-tünde hadsereget állított fel. Ferthol nem sokat tudott Gorthähultról és Romeliol ősi erdejéről, katona volt ő, nem művelt ember. Närlonban nem bízott, a tündékben se, de úgy gondolta, hogy egy ideiglenes fegyvernyugvás kellene az országának. Ezért felajánlotta, hogy amíg kiderül az igazság, legyen fegyverszünet, és ha igaznak bizonyul az, amit Närlon követei és a tündék állítanak, sor kerülhet béketárgyalásokra, azonban ha kiderül, hogy nem, Ságföld szó nélkül folytatja a harcot Närlonnal. Hamar fény derült az igazságra, kitört az Első Nagy Háború. Béketárgyalásokra ugyan nem került sor, de ságföldi többet nem harcolt närlonival.
Az Első Nagy Háborút nem ságföldi szokás szerint Ferthol fia Fangol harcolta végig, aki a háború végeztével lemondott a trónról és a háború alatt szerzett szövetségese, a jégföldi király csarnokában tengette öreg napjait.
Ezután következett a kereskedő királyok kora. Ők próbálták meg visszaállítani az első Nagy Háború előtti Ságföldet. Närlonon kívül mindenkivel folytattak kereskedelmi kapcsolatot, még Füves-puszta orkjaival is, habár az Első Nagy Háborúban játszottt szerepük miatt nem igazán kedvelték őket.
A világban béke honolt s az emberek kezdték azt hinni, hogy Ferethin ősi korát élik, még ha ez közel sem volt így.
Ságföld története ezekben az időkben igen ködös. A krónikaírás hazájában nem igazán tesznek említést Ságföldről. Ságföldön pedig kereskedők uralkodtak, akiket nem érdekelt a történelem és annak megörökítése, csak a szállítólevelek, úthasználati engedélyek, leltáradatok és egyéb ezekhez hasonló papírformák, amiket ők fejlesztettek tökélyre. Egy királyról azonban még is szólnak, Fengolról.
Hatalomra jutásának idején kezdődött meg a kapcsolatok felújítása Närlonnal. Eorgeling királyt, habár kívülről ezt senki nem mondta volna meg, barátjának tekintette. Ő volt az a király, aki szükség idején anyagi támogatást adott Eorgelingnek, majd Eorm oldalán vezette csapatait Närlon zászlója alatt Avenbarg ellen. A háború végeztével Närlon elismerte Ságföld függetlenségét és testvéri szövetséget hozott létre, amihez Jégföld is csatlakozott.
Fengol halálát követően a nép a fiainak adta Ságföld koronáját.