Főoldal

Háttértörténetek

Történetek Altorak-földjéről, tizenöt kőről, két kardról és egy törpről

Närlonról

A närloni királyság volt az emberek első királysága. Altorak vezette őket Eregon szívébe, egy nyílt tisztásra, amit a Hófödte-hegycsúcsokból érkező Dûl-folyó szelt ketté. Az emberek urai itt építették fel saját kezeikkel, a közeli Ellan-hegység szikláiból házaikat, a folyó keleti partján. Ezzel alapozták meg Närlon városát. Az utókor őket és leszármazottaikat nevezi Ferethin, avagy az Első Dinasztiának.

Altorak védelmezői hamar felkeresték és köszöntötték az embereket magukkal hozva népük mesterei által készített hatalmas kaput, ami Ferethin házához készült. Närlon gyorsan növekedett, Ferethin öreg korában még látta, ahogy a város átkúszik a nyugati partra. Három híd épült a Dûl-folyón. A legnagyobbikat Ferethin halála után építettek, nevét az elhunyt királyról kapta. A tőle északra nyúló hidat Hattyú-hídnak, a délit pedig Szekér-hídnak neveztek, ez utóbbit még Ferethin kezdte el építtetni. A város virágzott és mondhatni azóta sosem látott virágkorát élte.

Nem telt bele száz esztendőbe sem, mire a Dûl-folyó ragyogó városától ötven mérföldnyire északnak megjelent egy újabb närloni lobogóval tetszelgő főtér: Borothräm városa. Háromszáz évvel később Ságföldjén, valamint a déli sivatagban is hasították a szelet a címeres zászlók.

Ezt látván öröm költözött Altorak addig gondterhelt szívébe. A tündéken keresztül óva intette az embereket a Hófödte-hegycsúcsoktól. Az emberi szív mulandósága miatt hamar megtelik érzelemmel. Närlon félve tekintett a Hófödte-hegycsúcsok felé. Erősségeket emelt köré, amiket katonákkal töltött meg. Az akkori legnagyobb erőd Forth Lärgaron volt, amit a hegyekből vájtak és emeltek ki. Hamarosan megjelentek a falak Närlon és városai körül. Ferethin kapuját ekkor helyezték a város főkapualjába.

A rettegés és félelem majd kétszáz évig mérgezte az emberek elméjét. Eluralkodott rajtuk a kapzsiság, önkény és indulat. Närlon urai magas falú váraikból nézték végig országuk széthullását. Ságföldön egy névtelen ellenségről beszéltek. Végül az Eregon erdején túli városok és Närlon urai egymásban láttak az ellenséget. Kémeket, besúgókat láttak saját fiaikban, lotyókat és szajhákat saját lányaikban. Ekkor épült Forth Whamsatr.

Echtemor Närlon tizenkettedik királya a városok nemeseit hívta, hogy üljenek tanácsot és vitassák meg az ország sorsát. A tanácsot Ferethin halálának napján és az ő egykori házában, a Királyok Házában tartották. A tanácsba meghívták a tündéket, ezzel erősítve a szövetséget népeik között, azonban ez a Déli Királyságnak nem tetszett. A tanácsra vonakodva jöttek el, szerintük a tündéknek nem szabadott volna belefolyniuk az emberek dolgaiba. A ságföldi emberek küldöttei között volt egy különös szerzet is. Avenornak hívták és a tündék közül volt való, de nem eregoni, hanem romelioli volt. A tanácskozás jobbára a Hófödte-hegycsúcsokról folyt. Ságföld urai azt állították, hogy a hegyek tele vannak kincsekkel és Alotrak ezeket magának akarja. Azt javasolták, hogy närloni csapatok keljenek át Härboth-hágóján és törjenek be hegyekbe. Az ebből fakadó viták során kiderült, hogy mindezt Avenortól tudják a ságföldiek, akinek a népe a Hófödte-hegycsúcsoktól északra élt. A tündék úgy gondolták, hogy Avenor hazudik, fajtája száműzte a fekete mágia iránti érdeklődése miatt, de Ságföld nem hitt nekik. A kincseket akarták. Azonban Echtemor hitt a tündéknek, amivel kivívta a déliek ellenszenvét. Avenornak nem hittek ugyan, mivel tünde volt, de nem támogattak egy olyan királyt, aki a tündék barátja volt. Echtemor egyik beszéde közepén, amit az ország egységéről tartott, a déli küldöttség tagjai felálltak és főuruk így szólt a királyhoz:

„Gyenge vagy, Echtemor, nagy királyok elpuhult utóda. Házad eltűnik, Närlonnal és tünde talpnyalóiddal együtt.”

Majd kisétáltak Närlon kapuján, ki annak történelméből. Ezt követően a tanács véget ért. Ságföld küldöttei Echtemor hadüzenetével tértek haza. A närloni királyt hamar utolérte a halál. Feleség és utód nélkül hunyt el. A délieknek igaza lett: Ferethin háza megszakadt.

Bäräthor, avagy a Második Dinasztia következett, uralmuk egészen az Első Nagy Háborúig tartott. Bäräthor folytatta a megkezdett harcot Ságföld ellen, és kisebb déli települések ellen is indított portyákat, amik nem maradtak viszonzatlanul, de számottevő ütközet itt nem zajlott.

Az új király megtartotta elődje szokását. Minden évben tanácsot ült nemeseivel és Eregon tündéivel Närlon alapítójának, Ferethinnek a házában, annak halála napján. Továbbá az Echtemor halálát követő felkelést megelőzve létrehozta a köznép tanácsát is, az úgynevezett Bölcsek Tanácsát. A bölcsek három küldöttet küldhettek a király tanácsába, hogy képviseljék a nép érdekeit. A Második Dinasztia uralkodása alatt a szüntelen hadakozás miatt Närlon elveszítette régi fényét, ezt visszanyerni sosem tudta.

Az Első Nagy Háború kitörésével az embereknek nyilvánvalóvá vált Avenor hazugsága. Az egymás elleni hadakozást befejezték, de a régi birodalom végleg feldarabolódott. A déli emberek még a háború előtt eltűntek, helyükre gyíklények és az óriások királyságai léptek. Jégföldön pedig megjelentek a hajós emberek, akik a Hófödte-hegycsúcsokból érkeztek.

Närlont az Első Nagy Háború alatt Gärläon a Harmadik Dinasztia irányította. A három megmaradt királyság – Närlon, Ságföld, Jégföld csak egyszer egyesült a régi zászló alatt, mikor Eorm segítségüket kérte Avenbarg ellen a Második Nagy Háború idején.